Nagybánya, 1872 - Budapest, 1945

Festő, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja és a nagybányai mozgalom teoretikusa. 1850-ben a Mintarajziskolát egy hónapi tanulás után otthagyta. 1891-ben Münchenbe ment, ahol Hollósy Simon szabadiskolájában képezte magát 1893-ig. Utána Párizsban a Julian Akadémiát látogatta. Párizsból hazatérve, Nagybányán festette első jelentős művét, a Bohémek karácsonyestje idegenbe címűt (1893, Magyar Nemzeti Galéria). 1896-ban Thorma Jánossal, Hollósy Simonnal részt vett a nagybányai telep megalapításában, majd 1902-től a telepen működő iskola tanára volt. 1896-97-ben Kiss József verseihez, 1898-ban Bródy Sándor Ezüst kecskéjéhez készített illusztrációkat, s megfestette Bródy Sándor, Herczeg Ferenc és Jókai Mór arcképét. 1899-ben, Nagybányán alkotta élete fő művét, a Honvédtemetést (Magyar Nemzeti Galéria). Intérieurjére a müncheni Glaspalastban kis aranyérmet nyert (1910). 1900-02-ben festett édesanyját ábrázoló képét (Magyar Nemzeti Galéria), 1904-ben pedig nagyobb szabású egyházi kompozícióját: Krisztus a tanítványai között (magántulajdon, Budapest). 1905-1907-ben Fraknói-ösztöndíjjal Rómában dolgozott. 1913-ig Nagybányán élt, 1913-tól a Képzőművészeti Főiskolán óraadó tanár. 1927-ig nyaranta Nagybányán tanított a szabadiskolában. 1920-ban Lyka Károllyal elkészítette a főiskola reformját a nagybányai elveknek megfelelően. 1923-tól a főiskola rendes tanára, 1927-től rektora, 1938-ban nyugalomba vonult. 1931-ben a főváros megrendelésére nagyméretű Kossuth arcképet festett (Magyar Nemzeti Galéria). Művészete azonban ezekben az években már nem éri el fiatalkori munkáinak színvonalát. Jelentősebb művészetpedagógiai munkássága. 1920-tól kezdve mind többet foglalkozott szakirodalommal. Sok cikkben írta meg a nagybányai művésztelep történetét és a bergsoni, crocei esztétika alapjain álló művészeti nézeteit. A nagybányai művésztelep c. (csak 1954-ben megjelent) kéziratáért 1941-ben Baumgarten-díjat kapott.